Végrendelet. Alólirott Mudrány András, hálás szivvel eltelve a Gondviselés iránt, mindazon földi javakért, melyekkel ellátott, ép testben és elmével és teljesen nyugodt megfontolással, földi javaimról halálom esetére a következőképpen végrendelkezem.

1. Szabolcs vármegyében Szabolcs községben és annak határában levő összes épületekkel és fákkal együtt, hagyományozom a Szabolcs községi ev. ref. egyháznak. – Kikötöm azonban, hogy a

I.ör a hagyományozott ingatlan vagyonokat sem elidegeníteni, sem elcserélni, sem megterhelni nem szabad, és ezen korlátozás akkor a midön

a tulajdonjog a hagyományos egyház részére átiratik, a telekkönyvben is feljegyzendő leend.

2.or a lakóházat és kertjét egyedül és kizárólag a hagyományos egyház lelkészi hivatala részére lakásul lehet és szabad használni. A lakóházat és kertet sem bérbeadni, sem különösen iskolai czélokra használni nem szabad.

3.or A mennyiben azon szomorú tapasztalatot szereztem, hogy a Szabolcs községbeli lakosság elszegényedett, erre való tekintetből, a lakosság anyagi jólétének emelése végett, rendelem, hogy a Szabolcsi egyháznak hagyományozott külbirtok csak a községi lakosok között kiosztandó kibérlés utján jövedelmeztessék, és pedig e végből rendelem, hogy a külbirtokból minden Szabolcs községben lakos családnak, vallásra való különbség nélkül joga legyen két (2.) catastrális (1600) hold területet bérbevenni, és a catastrális holdanként általam ezzel meghatározott két (:2:) darab aranykorona mint évenkénti bérösszeg kifizetése mellett bérbentartani.

4.er Határozott óhajtásom az lévén, hogy a külbirtoknak a lakosság közötti jövedelmeztetése által a község vagyonossága gyarapodjék és emelkedjék, a tekintetben, hogy a jövedelmeztetés ezen óhajtásomnak és rendelkezésemnek megfelelően a legszigorúbb rendben keresztül vitessék, továbbá, hogy a kezelés, jövedelem kiosztás és elhelyezés rendben hiven és pontosan eszközöltessen, a felügyelettel és ellenőrzésel a hagyományos egyház egyházi tanácsát és a község mindenkori biráját bizom meg és kérem fel, és ezenfelül rendelem, hogy a kezelés és jövedelem felett, minden évben, az egyház látogató küldöttek előtt, szigorú számadás és beszámolás tartassék, s az egész kezelés feletti főfelügyeletre az egyházmegyei kormány vezetőit is fölkérem.

5.ör Hagyományos egyház köteles a szabolcsi várban általam épitett sirboltot állandóan jó karban és kegyeletben tartani és a sirbolt iránti kegyelet ápolását és fenntartását is arra való felügyeletet a község egész közönségének és jó akaratába ajánlom.

6.or A községi biró, az egyháztanácscsal együtt gyakorlandó felügyeletért és ellenőrzésért a külbirtok jövedelméből évenként két (:2:) darab aranykorona jutalomban részesül.

7.er A hagyományos Szabolcsi egyház, a hagyományba nyert ingatlan vagyonok jövedelméből, de kizárólag csak a jövedelemből a következő fizetéseket köteles teljesiteni: a., Jelenleg Budapesti lakos Schvarczleitner Húgóné szül. Recsky Vilma hugomnak, továbbájelenleg Nagyváradon hivatalban levő Recsky Lászlónak, és Szabolcs megyében Nagyfalú községben lakos Mihalik Györgyné szül. Vattay Veronika kereszt leányomnak, mindeniknek egyenként külön-külön, és a míg élnek, évenkintés pedig minden évben November hó utolsó napjáig, hagyományos egyház, Huszonnégy (:24:) darab összesen a három hagyományosnak együtt Hetvenkét (:72:) darab aranykoronát a jövedelemből kifizetni köteles. b., Szatmár-megyében Kölcse községben lakos özvegy Bakai Ábráhimné szül. Papp Erzsébetnek, továbbá Borsod megyében Barczika községben lakos Vattay Lászlónak, mindenkinek egyenként külön külön a mig élnek, évenkint és minden évben November hó utolsó napjáig, Tizenkét (:12:) darab, összesen a két hagyományosnak együtt Huszonnégy (:24:) darab aranykoronát köteles a hagyományos egyház a jövedelméből kifizetni. c., Nagy Béla, saujhelyi lakos, ügyvéd, öcsémnek, egyszer és mindenkorra Egyszáz (:100:) darab aranykoronát hagyományozok, és ezen összeget a hagyományos egyház tartozik a jövedelemből kielégíteni. d., Bajusz József, saujhelyi lakos, barátom legifjabb fiának keresztfiamnak egyszersmindenkorra Ötven (:50:) darab arany koronát hagyományozok, melyet a hagyományos egyház ugyancsak a jövedelemből köteles kifizetni.

II., Zemplén vármegyében helyezett „Faragó szállás” nevü rétemet, a Szegi határban általam jelenleg birtt, valamint a folyamatban levő tagositás folytán nyerendő összes területeket, a Bodrogkereszturi határban birt összes ingatlan vagyonaimat és a tokaji városban levő curia jogomat, belsőségemet, és minden ezeken létező és ezekhez tartozó épületeimet, továbbá a Szegi borházban levő házi bútorokat, szüretelő edényeket és az otani pinczében található borokat, hagyományozom a Sárospataki ev. ref.főiskolában létező és fennálló tápintézetnek. A borokra nézve kívánom, hogy azok lehetőleg értékesittessenek, és az értékesítés folytán befolyt pénzösszeg kizárólag a „Poklos” nevü szöllöm újból felépitésére fordittassék és annak megtörténtéig tökésitessék.

III. Halálom esetére, minden birtokomban található termesztmények, lovak, szarvasmarhák, kocsi, a Szabolcsi lakóházamban levő összes bútorok, Szegiben és Szabolcson levő méhek és mindazon ingóságaim, melyekről ezen végrendeletben különösen nem rendelkeztem, Mihalik Györgyné szül. Vattay Veronika keresztlányomat illessék.

1. Halálom esetén, a birtokomban található összes arany, ezüst nemüek, készpénz, értékpapirok, részvények, aranygyürük, szebbeli aranyórám, lánczczal együtt, özvegy Recsky Andrásné négy gyermekét Recsky Margitot, Recsky Annát, Recsky Vilmát és Recsky Andrást illessék.
2. Fegyvereimet és nagy Órámat Schvarczleitner Húgó öcsémnek hagyományozom.
3. A szegi borházban levő hat (:6:) darab családi kép részére a sárospataki ref.főiskola könyvtárábaan kérek helyet.

A fentiek szerint tett végintézkedéseimet azzal erősitem meg, hogy minden ezzel ellenkező előbbi rendelkezéseimet semmisnek és hatálytalanoknak nyilvánitom, és az ezen rendelkezésemben hagyományozott aranykorona értékeket a jelenben érvényes osztrák értékü (:5:) forintban kivánom számittatni. – Végrendeletem végrehajtójánál Diószeghy János Kir. tanácsos urat, akadályoztatása esetén Dókus Gyula c. és k. kamarás urat kérem fel. – Erről kiállitottam ezen saját akaratommal szerkesztett általam mindenben helyesnek elfogadott és szabad elhatározásból származott végrendeletemet, mely két (:2:) egyenlő eredeti példányban lett kiállitva és általam aláírva. – Kelt Sátorallya Ujhelyben 1892.ik és October hó 20-án. Mudrány András s. k. végrendelkező. – Alulirott együtt egyszerre és folytonosan jelenlevő tanuk igazoljuk, hogy ezen két eredeti példányban szerkesztett okmányt általunk személyesen ösmert Mudrány András úr Szabolcsi lakos, Szegi pusztai birtokos, irásbeli zárt végrendelete gyanánt mutatta – be nekünk, – és ezen okmányt végrendeletének nyilvánitván, a keltet és aláirást elöttünk és sajátkezüleg irta – fel a végrendeletre.

Kelt S. A.Ujhelyben 1892. évi Octob. hó. 20-án.

Matolai Etele s. k. Becske Bálint s. k. Spillenberg Barna s. k. Bárczy József s. k. Thuránszky László s. k. 3500/95. P.–(:3518/95.:).

Ezen végrendelet a nyiregyházi kir. járásbiróságnál 1895. évi április hó 3.ik napján a 3500/895. P. sz. végzés folytán felvett jegyzőkönyv szerint kihirdettetett Bodó s. k. kir. aljbiró. –

Jelen, az eredetivel mindenben megegyezendő másolat hivatalos hiteléül.

PH.

Lövey kir. fbir. kiadó

1892 oktober 20.

Ha letekintünk a sánc magasából, majd óvatosan leereszkedünk, a falu főútjától kissé beljebb, az egyszerű fakerítéssel övezett templomkertbe belépve magas, zsindellyel fedett harangtornyot láthatunk, amely a templom helyreállításakor készült. A déli oldalon, a templom bejáratához vezető út mellett áll Szent László király mellszobra, amely a győri székesegyházban őrzött fejereklyetartó (herma) mintájára készült. 1992-ben, a Szabolcsban tartott zsinat 900. évfordulóján állították.

Ha körbejárjuk a díszítetlen templomot, láthatjuk, hogy egykori szentélye félkörös. A sekrestyét valószínűleg az 1841-es földrengés után bontották el, alapfalait a régészeti kutatás utáni helyreállítás során tették bemutathatóvá. A templomba délről léphetünk be, a félköríves, egyszerű bejáraton keresztül (11. századi küszöbköve a régészeti feltárás során került elő). A templomhajó 13,7 m belső hosszúságú és 9,2 m belső szélességű. Délről négy félköríves ablak világítja meg a templom belsejét (ezek eredetileg kisebbek voltak, 1900-ban nagyították meg őket).

A templombelső a kora Árpád-kori hangulatot próbálja érzékeltetni, amelynek meghatározója a román stílus volt. Az egykori kehely alakú kő keresztelőmedence tartja a szószéket. A meglehetősen jellegtelen, 1944-ben súlyos sérüléseket szenvedett, s ideiglenes jelleggel helyreállított épület értékeit az 1970-1972-ben végzett régészeti kutatás megkezdése előtt nem ismerték fel. A földvár nagy figyelmet keltő ásatása után fordult Németh Péter régész figyelme a templom felé, abban sejtve az ispánsági székhelyhez tartozó esperesi központ helyét, ahol a nevezetes szabolcsi zsinatot is tarthatták. Az ásatás során megtalált háromhajós, hat kőoszlopos templom eredetileg a 11. században épülhetett. Szentélyét a 14. század második felében kifestették (az elpusztult freskók a tizenkét apostolt ábrázolták).

A 15. század végén gótikus stílusban történtek kisebb átalakítások. A 16. század közepétől a templom a reformátusoké. Az 1841-es földrengés során súlyosan megsérült templomot átépítették (akkor szűnt meg háromhajós osztása is). 1900-ban tornyot építettek elé, amit a németek fölrobbantottak (1944). A templom helyreállítására a régészeti kutatás befejezése után került sor.

Budáról tűzjelzéssel adták a hírt, s különböző színű tüzek jelentették a parancsot. Egy vagy két éjszaka alatt így jutott el az ország parancsa idáig.
Végig az Alföldön meg lehet állapítani az őrhalom sort, amelyekről ezeket a tűzjelzéseket adták.
S ezeken az emlékeken át feltűnik valahogy az ezer év távola is. Ez a vármegye talán legtisztábban őrzi az Árpádok alatt kialakult rendi szerkezetet. Ez egy egészen más világ, mint az ország többi része. A Kunságban például fel lehet ismerni ma is a három századdal később érkezetteknek frissebb nomád jellegét. A Kunság akkor alakult, mikor a tatárjárás kitörése idején a magyarság telepítési politikával volt kénytelen foglalkozni. S maguk a kunok lekéstek az eredeti magyar világtól. Még 1390-ben pápai bulla inti a magyar királyt, hogy gondoskodjék arról, hogy a kunok, akik már több mint száz éve megkeresztelkedtek, valóságos keresztények legyenek.
Hajukat nyírják le, pogány áldozataikról és szokásaikról mondjanak le, s tűrjék meg a papot maguk között. Ha 1400-ban még ilyen pogányok voltak, száz év kevés volt arra, hogy lélekben katolizálódjanak, s mivel a reformáció megjelenésekor az egész nép azonnal áttért az új hitre, a kunok valósággal a pogányságból léptek át a reformációba. S ezt az egyetemességet végig megőrizték, a tagosításig vagyonközösségben s rendi közösségben éltek, nemesnek helyet nem adtak, s így egy különös gerinces kommunitásban éltek, Mária Terézia koráig, sőt a szabadságharcig.
Ezzel szemben Szabolcs megyét a török kor is megkímélte attól a teljes pusztulástól, ahogy például Békés megye s más alföldi megyék elpusztultak.
Szabolcs megye megtartotta teljes szerkezeti életmódját. Itt még ma is vannak nemesi kúriák abban az állapotban, mint Nagy Lajos korában élhettek. A kemecsei házakból látja az ember a hatszáz év előtti életet. Kemecsén még ma is szernek mondják az utcasort, Derékszer a Derék utca neve.
A jobbágyságnak, a kisnemességnek s a nagybirtoknak, az uradalomnak levegője sehol oly tisztán és egyetemlegesen nem maradt meg, mint ezen a tájon. S ezzel annak az ősi kultúrának a karaktere is megvan, amely a nomád magyarságot az Árpád-házi királyok alatt átalakította földművelő, majd kultúrvilággá.
Itt áll a szabolcsi földvár, ahonnan kiszállottak a kalandos hadakra, s érzem a füvek és a levegő ízéből, mikor megjöttek a vad magyarok az itáliai, a német, a francia, sőt a spanyol hadjáratokból, s felhasított az itthon maradtak rivalgása, mikor megjöttek, néha évekig való odalét után a hősök s megrohanták őket az itthon maradottak s leszedték a lóról a bátrakat. Hányan jöttek meg, kik maradtak oda? E pillanatban, mikor ezeket jegyzem föl, a vár túlsó partján hatalmas asszonyi jajszó harsan föl, rettenetes és vérfagyasztó sikoltás:
Jaj, jaj, jajaj, jaj; édes apám!
Megkérdeztem a helybeli urakat, mi történt, s elmondták, hogy a várudvaron tragikus halott fekszik.
A falu csordását tegnap délután agyonszúrta a bika.
Lementem a hullaházba, kis fabódé, s megnézhettem a halottat a koporsóban.
Hatalmas szál magyar, deres bajszú, csontos, kemény ember, egy az ősmagyarok közül, mereven fekszik s hullaformában oly ősi s oly rendkívüli jelenség.
A bikának „futosója” volt, s mikor elvitték a tehenet, utána akart menni a bika még egyszer; a csordás nem engedte, mert fizetési zavar volt. A fiatal bika azonban nem nyugodott bele a késő évezredek jogállapotába s a gulyást, aki különben maga nevelte fel az állatot, megfélemlítette. A gulyás hátrált, egy árokba esett, az erősebbik állat rá s beledöfte a szarvát a bordái közé. Csak egy percig volt rajta, csak leszúrta, akkor felemelte fejét s elment legelni. A gulyás azonban ott maradt. Kevés vártatva felállott, s ötven méternyire még elvonszolta magát, egy jajszó nélkül, a kút felé ment, hogy kimossa sebét. Összeesett és meghalt. Az egész falu népe részvéte kíséri s közelednek asszonyi jajszavak. Özvegye és négy árvája maradt. Felesége, kis, száraz alföldi asszony, tele tüdőből, s valami hallatlan erővel jajgat. Ennek a vidéknek ősidőktől megmaradt még a halott-siratása is. Nem néma gyásszal, nem önuralommal viszik a fájdalmat, hanem szabad folyást adnak annak s rettenetes nagy üvöltéssel, a pogánykor kegyetlen, eget hasító jajdoklásával gyászolnak.
Iszonyúan illett ez a borzalmas időkhöz, amelyek még itt lebegnek a földvár felett.
De az ég ragyogóan derült, a búzatáblák éretten hullámzanak a szélben, a szénagyűjtők rendületlen nyugalommal vonják össze a rendeket, s a déli órában egy ezeréves ősi kép és hangulat borzong.

Móricz Zsigmond
Az Est, 1928. jún. 22.

"Elegyes lakosú Magyar Mezőváros, és hajdani Vár Zemplén Várm. földes Ura a’ Királyi Kamara, lakosai külömbfélék, fekszik B. Keresztúrhoz 1 mértföldnyire, a’ híres Tokaji hegy alatt, Bodrog vizének, a’ Tisza vizébe való folyásánál. Eredete bizonytalan; külömbféle ostromlásokat szenvedett 1523, 1563, 1566. 1605-dikben Bocskainak bírtokába jutott, majd Turzóé is vólt. 1645. Rákóczié vala; 1682. Tökölyié; 1685. ismét a’ Tsászáré leve. 1697 Tokai Ferentz foglalta-el magának, de a’ Harangodi pusztán torkára forrott ragadozása. 1705-dikben Rákóczi elrontatta, hogy Patak Várának lerontatásáért a’ Tsászáron boszszút állhasson. Melly viszontagságokban a’ Városnak lakosai is részesek vóltak. Díszesíti a’ városnak Szentegyháza, a’ Kaputzinusoknak, Piáristáknak Szentegyházaik, de a’ több Lakosoknak is vagynak itten tulajdon Templomaik, és számos Uraságoknak szabad udvaraik. Terézia hegyén Kápolnát építtetett itten néhai M. TERÉZIA. Lakosai nem olly tehetősek, mint hajdan; szántóföldgye, és legelője is szűk; igen híres szőlőhgye tágas, és jó, de nem mindenütt; piatza, és eladásra módgya van helyben, országos vásárjai meglehetősek; a’ Tiszán is van módgya a’ keresetre."

(Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796–1799)

Perényi Péter főispán kezdte el építtetni az erődítményt, a mohácsi csata után az 1530-as években. Először a ma is látható, legrégebbi rész a Vörös-torony készült el, majd szépen körbeépítették a lakópalota szárnyaival.

I. Rákóczi György 1616-ban lett a birtok új földesura, miután feleségül vette Lorántffy Zsuzsannát, innentől kezdve élte az épület a fénykorát, itt rendezte be a család udvartartását, innen irányították szépen gyarapodó birtokaikat. A Rákócziak idején a XVII. században nagyszabású építkezések folytak az akkoriban divatos reneszánsz formavilág jegyei szerint. 1646-ban készült el például a belső udvaron látható gyönyörű Lorántffy-loggia, a magyar reneszánsz építészet kiemelkedő alkotása.

Az erős erődítményt a törökök nem is háborgatták, csak a XVII. század végén a kuruc mozgalmak idején érte el a várat a csatazaj. 1708-ban falai közt tartották a Rákóczi-szabadságharc híres utolsó, jobbágyfelszabadító országgyűlését. A kuruc szabadságharc után osztrák tulajdonosai a belsővárból kényelmes lakhatást biztosító főúri palotát varázsoltak, míg a külsővár részben felrobbantott ágyúbástyáit a környékbeli lakosság hordta el, hogy köveiből lakóházakat emelhessen.

Az 1960-as években történt meg a vár teljes renoválása, azóta a környék egyik meghatározó turisztikai látványossága a pataki vár.

E helyen kerültek elő a Kárpát-medence eddig ismert leggazdagabb Honfoglalás kori temetője. A sírokban bizánci és nyugati eredetű ékszereket is találtak. A feltárt sírok teljesen új megvilágításba helyezték a térség IX–X. századi múltját: a díszes szablyák, övveretek, tarsolylemezek, a sok pénzérme azt mutatja, hogy a magyarság uralkodó nagyfejedelme ebben a térségben építette ki első hatalmi központját. A temető a honfoglalás korában keletkezett, a már Bodrogközben letelepült törzsnek volt temetője pár évtizedik, a sírok hierarchia szerint helyezkednek el.

A sírjelek mellett a halmon obeliszk az itt nyugvó honteremtők számára méltó környezetet biztosítanak és egyben minden magyar embernek lehetőséget arra, hogy leróhassa kegyeletét eleink sírjánál.

Kiemelkedő rangú és gazdagságú férfi nyugodott az 52. sírban, melynek helyét emlékmű őrzi. A mellette talált tárgyak alapján valószínű, hogy jelentős szerepet töltött be a X. század nagy fejedelmei között.